Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
218 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER fogva él, míg Ábrahám időben született. Ezért fordul ilyenképen az Atyához: «És most dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, melyet bírtam tenálad, mielőtt e világ lett».1 Jézus továbbá kifejezetten Isten fiának nevezi magát, ki egyenlő az Atyával ; ugyanoly hatalma van a holtak föltámasztására, mint az Atyának.2 Az ő ismerete azonos az Atyáéval, sőt az Atyával való tökéletes egységet hirdeti létében és működésében. «Én és az Atya egy vagyunk.» És mikor a zsidók ezen állításáért meg akarták kövezni, mivel Istennek mondta magát, noha csak ember, nem vonta vissza állítását, hanem még jobban megokolta az Atyával való egységét.3 Érthető tehát, hogy miért igyekeznek a racionálisták a János-evangelium hitelességét kétségbevonni; azért, mert Krisztus istenségének annyi bizonyítékát tartalmazza, hogy aki az evangélium hitelességét elfogadja, kénytelen Krisztus istenségét is elismerni. Szent Jeromos tanúsága szerint János épen Krisztus istenségének bizonyítására írta Cerinthus ellen az ő evangéliumát. A többi evangélista sem hagy bennünket bizonytalanságban Krisztus istensége felől. Caesarea-Filippinél ezeket kérdezi Jézus az apostoloktól : Kinek tartotok ti engem? «Felelvén Simon Péter mondá : Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.»4 Péter kétszeres vallomást tesz: először, hogy Jézus a Messiás (Krisztus=fölkent), másodszor pedig, hogy Istennek fia! Jézus ezért a vallomásáért boldognak mondja Pétert, mert nem a test és vér jelentette ki neki ezt, hanem az Atya, ki a mennyekben van. Az «Ember fiának» és «Isten fiának» szembeállításából világosan látható, hogy Péter Jézust tulajdon1 Ján. 17, 5. 2 Ján. 5, 17 sk. 3 Ján. 10, 24 sk. < Mt. 16, 16.
