Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
212 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER szólt s csodálkozó tömeghez: «Az élet szerzőjét megöltétek, kit az Isten föltámasztott halottaiból, minek mi tanúi vagyunk».1 így tette lehetővé Krisztus mindazoknak, akik elfogulatlanul és őszintén keresik az igazságot, hogy a föltámadás tényéről teljes biztonsággal könnyen meggyőződhessenek. Gfrőrer történetíró tanulmányi éveiben racionalista tanárai hatása alatt elvesztette a hitét és a kereszténységet a zsidóság, görög bölcselet és mithologia keverékének tartotta. Paulussal együtt tagadta Jézus halálát és föltámadását. De tanulmányozás útján akart rájutni az igazságra, s különösen Krisztus föltámadásának történeti hitelességét akarta elfogulatlanul tanulmányozni. Ezért az őskereszténység emlékeivel kezdett behatóbban foglalkozni és minél inkább belemélyedt ebbe a munkába, annál inkább érezte, hogy a názáreti Jézus föltámadását kétségbevonhatatlan történeti eseménynek kell elfogadnia. Arra a tudatra jutott: ha Jézus föltámadását nem fogadom el, nincs többé jogom, hogy az ókor bármely történeti tényét hitelesnek tartsam, mert a bizonyítékok horderejét tekintve, egvik sem állítható egysorba Jézus föltámadásával. És ez a derék történetíró, akinek szemében első volt az igazság, meghajolt az igazság előtt és újra hivő keresztény lett.1 2 Sajnos nem mindnyájan követik példáját. Jézus föltámadása igen nagy kihatású esemény, és oly következményeket von maga után, melyek mélyen belenyúlnak a gyakorlati életbe. A kritika és szövegmagyarázat terén ezért használnak fel minden eszközt, hogy azt valamikép rosszul értelmezzék, vagy elmagyarázzák. 1 Ap. csel. 3, 15. 2 V. ö. Stimmen aus Maria-Laach. XXL 123—125.
