Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
208 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER mazkodó saját tana s a többi apostol tanítása között, így tehát ezek is azt a módot követték az igehirdetésben, mint általában az apostoli kornak minden igehirdetője. Ami pedig a tanítás tartalmát illeti, az a hit tárgyát képezte a korinthusiak előtt, mert az Apostol szavai szerint: így hittétek ezt.1 Szent Pál idézett szavaiból kétségtelenül kitűnik, hogy Krisztusnak bűneinkért való halálát, eltemettetését és föltámadását már ő előtte az apostolok általánosan tanították és a keresztények hitték. A nemzetek apostola Jézus föltámadásának igen nagy jelentőséget tulajdonít a kereszténység szempontjából. Miután a korinthusi levélnek már említett helyén azt mondta, hogy Krisztus meghalt és harmadnapon föltámadott, hozzáfűzi még, hogy Jézus «megjelent Kefasnak és utóbb a tizenegynek». Azután így folytatja: «Megjelent több, mint ötszáz atyánkfiának egyszerre, kik közül sokan még élnek ezideig, némelyek pedig elaludtak. Azután megjelent Jakabnak, utóbb valamennyi apostolnak, legutoljára pedig mindenek közt, mint időtlennek megjelent nekem is . . . Ha tehát az hirdettetik, hogy Krisztus föltámadott halottaiból, mikép mondhatják némelyek tiköztetek, hogy nincsen halottak föltámadása? Ha nincsen halottak föltámadása, úgy Krisztus sem támadott föl. Ha pedig Krisztus föl nem támadott, akkor hiábavaló a ml prédikálá- sunk, hiábavaló a ti hitetek is. Akkor ml Istennek hamis bizonyságaiul tartatnánk, mint akik bizonyságot tettünk Isten ellen, hogy föltámasztotta Krisztust; kit nem támasztott föl, ha a halottak föl nem támadnak. Mert ha a halottak föl nem támadnak, Krisztus sem 1 Disteldorf, Die Auferstehung Jesu Christi 542.
