Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
206 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER ezt ismétli az apostolok fejedelme a második beszédben : «Az élet szerzőjét pedig megöltétek, kit az Isten föltámasztott halottaiból, minek mi tanúi vág vünk».1 Péter az apostolok főfeladatának tekinti, hogy a feltámadásnak tanúi legyenek. Azért szólítja fel az apostolokat és azok tanítványait, hogy az áruló Judás helyébe egy másik férfiút válasszanak azok sorából, akik János keresztelésétől kezdve az Úr mennybemeneteléig vele együtt éltek, «hogy tanúja legyen az ő föltámadásának miveliink egy ezek közül».2 «És nagy hatalommal tőnek bizonyságot az apostolok a mi Urunk Jézus Krisztus föltámadásáróh.3 «És mi tanúi vagyunk mindazoknak, miket a zsidók tartományában és Jeruzsálemben (Jézus) cselekedett, hol öt megölték, fölfüggesztvén a fára. Ezt az Isten föltámasztá harmadnapon és nyilván megjelenté őt, nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve rendelt tanuknak, nekünk, kik ettünk és ittunk ővele, minekutánna föltámadt halottaiból».* Első levelében is 5 «Jézus Krisztusnak halottaiból való föltámadására» hivatkozik Péter, hol úgy beszél róla, mint a keresztények előtt jól ismert és semmi bizonyításra nem szoruló tényről. Csak a Krisztus föltámadásában való élő és szilárd hit értetheti meg azt a magatartást, melyet Péter Krisztus halála előtt és után tanúsított. Jézus életében egy szolgáló beszédje is elijeszti tőle, sőt háromszor még esküvel is megtagadja Mesterét. És most Jézus halála után szembeszáll minden veszedelemmel, bátran lép a zsidók elé, nyíltan szemükre veti az istengyil1 Ap. csel. 3, 15. * Ap. csel. 10, 39-41. 2 Ap. csel. 1, 22. 5 I. Péter 1, 3. 3 Ap. csel. 4, 33.
