Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában

A TERMÉSZETFÖLÖTTI KINYILATKOZTATÁS VILÁGÁBAN 201

evangélista, sőt Péter és Pál apostolok is elbeszélik Krisztus halálát. Máté ezt írja : «Kiadá lelkét»1 és János, ki a kereszt alatt állott: «És lehajtván fejét, kiadá lelkét»,2 Péter nyíltan szemükre veti a zsidóknak: «Jézust a gonosztevők kezei által fölfeszítvén megöltétek»,3 «az élet szerzőjét megöltétek».4

Schleiermachernek, Paulusnak és másoknak Krisztus tetszhaláláról való föltevései nem egyebek, mint a zavarba jutott ember nyilvánvaló kapkodásai, hogy a nekik nem kedvező tényt kikerüljék. A Kálvária hegyén senki sem kételkedett Jézus haláláról. A katona lándzsával átdöfi a keresztre feszített szivét, hogy majd a halál beálltáról hivatalosan is tanúságot tehessen. A seb nagyságát és mélységét az Úrnak Tamáshoz intézett szavai mutatják: «Hozd ide kezedet és bocsásd az én oldalúmba».5 Maga e seb is elegendő lett volna arra, hogy halált okozzon, ha erre egyáltalán szükség lett volna.

A zsidók és farizeusok is, kiket leginkább érdekelt a dolog, legkevésbbé kételkedtek Jézus halálán. Egyedül attól tartanak, hogy a tanítványok ellopják a testet. Ezért pecsételtetik le és őriztetik hivatalosan is Jézus koporsóját.

Végül, ha Jézus valóban tetszhalott lett volna, vájjon nem vett volna-e hónapokat igénybe a gyógyulás természetes folyamata, hogy a test régi életerejét visszanyerje? Gondoljunk csak Jézusnak az Olajfák hegyén vívott haláltusájára, melynek hatása alatt csöppekben hullott a földre véres verejtéke, gondoljunk csak az ostorozás, tövisssel való megkoronázás, a keresztút és

1 Mt. 27, 50. 4 Ap. csel. 3, 15.

2 Ján. 19, 30. 5 Ján. 20, 27.

3 Ap. csel. 2, 23.