Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában

Álljon még itt az ú. n. Muratori-féle töredék és Hermas Pásztora, melyek mindegyike legkésőbb a II. század közepéből való. Az első munka a nyilvános olvasásra szánt és mindenkitől szentnek tartott könyvek közt fölsorolja a négy evangéliumot, az Apostolok cselekedeteit, Pál iratait a zsidó levél kivételével, a Jelenések könyvét, Judás levelét és Jánosnak két levelét. A mai Kánonnak többi részeit is fölsorolja, de mint olyanokat, melyeket isteni könyveknek akkoriban általánosan még nem fogadtak el. Hermas Pásztorában utalások vannak a négy evangéliumra, Pálnak csaknem összes és Péter mindkét levelére stb.1 Mellőzzük szent Irén, Tertullián, szent Cyprián és mások bizonyítékait a II. század végéről és a III. század első feléből, mert a komoly tudósok közül senki sem kételkedik, hogy a szentírás ebben az időben már valóban megvolt.1 2 Különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy kezdettől fogva csak apostoli iratokat ismertek el kanonikusoknak és aggódó lelkiismeretességgel őrizték az apostoli hagyomány tisztaságát. Szigorúan betartották a szabályt, hogy csak azt szabad keresztény tannak és erkölcsnek tekinteni, ami az apostoloktól származik. Tudták, hogy Krisztus az apostoloknak adta a tanítói hatalmat és nekik Ígérte a Szentlelket és ezért igyekeztek a lehető legszorosabban az apostoli hagyományhoz alkalmazkodni.

Szent Irén3 a II. században így ír: «Az Úr az apostolokra ruházta az igehirdetés teljes hatalmát és tőlük tanuljuk meg az igazságot, az Isten Fiának tanát, nekik

1 V. ö. Funk, Opera Patrum apóst. I. 567 s k.

2 L. Comely, Introd. in utr. test. libros sacros I. (1894) 164 sk. ; Wilmers, De religione revelata (1897) 306 s k. ; Schanz, Apologie des Christentums II3 (1905) 577 s k.

3 Adv. haer. 3, 1.

198 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER