Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
AZ EMBER 175 Épen ezért minden józan embernek szüntelenül szem előtt kell tartania az Ítéletnek ama nagy napját és a jó siker érdekében minden eszközt föl kell használnia. Sz. Ágoston gyönyörű mondása szerint az embernek sub specie aeternitatis, az örökkévalóság megvilágításában kell gondolkodnia, élnie. Bármiféle viszonyok közé kerüljön, így kell Istenhez szólnia: «Boruljon vagy derüljön felettem : Bátran tova lépek a világon, Csak legyen a híd, melyen a lelkem Vihar között Istenéhez szálljon.» (Eichendorf.) Az örökkévalóság fölött való döntés kivétel nélkül minden halandónak közös föladata. Legyen valaki a hatalomnak és tiszteletnek utolérhetetlen magaslatán vagy csak szegény napszámos, lakjék palotában vagy kunyhóban, legyen tudós vagy tudatlan, művelt vagy műveletlen : számára is elérkezik a döntés nagy napja s ez a döntés egyedül és csakis saját tetteitől függ. Ez tehát minden embernek egyéni kötelessége. Ezt más meg nem szerezheti számára. Minden földi barátja és jóakarója kísérje is el oda az embert, ha még oly előkelőek és hatalmasak is, nem lesznek képesek az örök biró mérlegét más irányba billenteni, mint amilyet az illető cselekedetei megkövetelnek. Az örök bíró mindentudó, végtelenül igazságos és megvesztegethetetlen. Most már megértjük, hogy az emberi élet miért tűnik fel előttünk olyan szentnek, fölségesnek, sérthetetlennek, míg az állat életét nagyon is kevésre becsüljük. Csak az emberre vár az örökkévalóság. Mily borzasztó átok éri a gyilkost, aki gonosz módon kioltja embertársa életét és ezáltal váratlanul és készületlenül állítja Isten ítélőszéke elé szegény embertársát.
