Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Negyedik konferencia. Isten szava

76

MERCIER : KISPAPJAIMHOZ

napon, midőn a mennyei dicsőség átható ereje szétszakítja a fátyolt, mely még most elfödi szemünk elől a valóságot, meglátjuk Istent, amint vagyon «videbimus eum sicuti est»,1 látni fogjuk az Atyát, Fiút és Szentjeiket; és akkor jövünk világos tudatára annak, hogy a ' megszentelő malaszt által már most részesülünk az ő életében, mert képességet kaptunk arra, hogy higyjük azt, amit Ő lát; hogy reméljük azt, ami O benne már megvan; hogy szeressük Őt oly szeretettel, amilyennel önmagát szereti s iránta való szeretetből szeressük mindazokat, akikre végtelen szeretete kiterjed. «Lássátok, minő szerete- tet mutatott hozzánk az Atya, amidőn abban a kiváltságban részesített bennünket, hogy Isten fiainak neveztessünk s azok legyünk».2 «Az Isten szeretete kiöntetett a mi sziveinkben a Szentlélek által, ki nekünk adatott.»3 «Mind, akik Isten leikétől vezettetnek azok az Isten fiai. Mert nem vettétek a szolgaság lelkét félelemre, hanem a fogadott fiák lelkét vettétek, melyben kiáltjuk : Abba, Atyánk ! Mert maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnknek, hogy Isten fiai vagyunk.»4 Szóval, «aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek Ővele».5

Ez az isteni élet, melyet Isten kegyességéből mindegyikünk élhet, állandó tevékenységet fejt ki bennünk. A hit, remény, szeretet, az erkölcsi erények, a Szentlélek ajándékai mindmegannyi szünet

1 Ján. I. 3, 2.

2 Ján. 1. 3, 1.

3 Róni. 5, 5.

4 Róni. 8, 14-16.

5 Kor. I. 6, 17.