Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
54 MERCIER: KISPAPJAIMHOZ mondja La Bruyere — ritkán szerez magának becsületet.» 1 Az még nem volna nagy baj, ha azok, akik örökké élcelődnek, akarva vagy akaratlanul csak a saját maguk figyelmét vonnák el az egyes dolgoknak és az életnek komoly oldalától; de az ő viselkedésüket tűrhetetlenné teszi, hogy léhaságukkal mások figyelmét is elvonják minden komoly dologtól. A felületesség a társadalomnak ragályos betegsége; azoknak, akik ezt látják, legnagyobb megerőltetésükbe kerül, hogy ők is belé ne essenek; lassan- lassan meggyöngül és eltűnik a keresztény komolyság, fölösleges tréfálkozás bénítja a komoly szellemek jótékony befolyását, sőt döntő órákban a legkomolyabb ügyek megvitatását is lehetetlenné vagy meddővé teszik. S végül ne feledjék, hogy a tréfálkozástól a bohóckodásig csak egy lépés van, amely gyakran és gyorsan megtörténik; a bohóc-szellem hatása eléggé ismeretes : minden társaságban, ahol ez uralkodik, rövid időn belül minden nemes önérzet hamarosan megszűnik, ellankad a lelkesedés és a lélek szárnyszegetté lesz, föltétlenül eltompul a léleknek vele született előkelősége és finomsága. Itt még egy másik, nem kisebb fonákságot is meg kell rónunk : a csipkelődést. Nem szólok arról a kellemetlenkedő természetről, a rosszindulatú gúnyolódásról, amely mást szándékosan sért és valóságos ellenlábasa a keresztény 1 La Bruyère : Caractères, V. f. : De la société et de la conversation.
