Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
42 MERCIER : KISI'APJAIMHOZ valókat. Mi más a múlandó dolog, mint csalárdság? És mit ér neked minden teremtmény, ha elhágy téged a Teremtő ? Tehát mindenről lemondva, keresd az ő kedvét és maradj hű Teremtődhöz, hogy az igazi boldogságot megnyerhessed».1 Merüljenek el szívesen a zsoltáros szent érzelmeibe, akinek szavát úgy tekinthetjük,mintáz emberiség szine-java vallási tapasztalatának leghívebb kifejezését: «Istenem, én Istenem, mielőtt a világ mozgolódik, hajnali összeszedettségemben Feléd emelem szivemet. Lelkem szomjazik Utánad, testemnek any- nyira szüksége van Reád. E világ, amelyben élek, olyan az én számomra, mint egy kietlen, kiszáradt sivatag. Megjelenek szentélyedben, emészt a vágy, hogy szemléljem hatalmadat és dicsőségedet... Este nyugvóhelyemen Rólad elmélkedem, reggel ébredésemkor Reád gondolok, mert te vagy védelmezőm. Szárnyad alá rejtőzöm és ott ujjongok örömömben, lelkem Hozzád tapad, jobbodra bizom magamat.» «Deus, Deus meus, ad te de luce vigilo». «Sitivit in te anima mea, quam multipliciter tibi caro mean. «In terra deserta, et Invia et inaquosa Sic in sancto apparui tibi, ut viderem virtutem tuam et gloriam tuam... «Si memor fui tui super stratum meum, in matutinis meditabor in te, quia fuisti adjutor meus. Et in velamento alarum tuarum exultabo, adhaesit anima mea post te, me suscepit dextera tua*.2 1 Krisztus követése. 111. könyv. 1. f. 2 Zsolt. 62, 1—8.
