Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából
40 MERCIER : KISPAPTAIMHOZ sük érdekében : « Tacendo enim apud homines, melius loquemur Deo» mondotta szent Bernât.1 Ne panaszkodjál, jámbor lélek azért, hogy a napnak egyes óráiban csöndet kell tartanod; vigyázz, még akkor se véts ellene, amikor senkise őriz ellen : mert különben arról tanúskodnál, hogy magad szol- gailag veted alá oly életrendnek, amelynek szellemét meg nem érted. Zárd magadra, ahányszor csak teheted, cellád ajtaját és ott, in abscondito, csendben fordulj Ahhoz, aki magányodban egyedül van veled, clauso ostio, ora Patrem, qui videt in abscondito, s ne kételkedj, bőséges jutalmat nyersz fáradságodért. Pater, qui videt in abscondito, reddet tibi. Sokszor mondogatják magukban, Barátaim, és sokszor hallják másoktól is, környezetükben is, hogy az embernek szüksége van szórakozásra. Teljesen igazuk van. A szervek fiziológiai élete és — mint ebből önként következik — az erkölcsi élet is alá van vetve a pihenés törvényének és a szervezet egészsége a szervezetet alkotó különféle szervek működési egyensúlyától függ. A természet, a tevékenység vagy erőkifejtés ideje után megköveteli a pótlásnak vagy pihenésnek idejét. Egy szervnek túlfeszített használata megbontja az egyensúlyt és pusztítást okoz. Jól tudták ezt a nagy szemlélődök : s azért a régi nyugati szerzetesrendeknél, a karthauziak- és kamalduliak- nál pedig még ma is, igen nagy szerep jut a szer1 Szent Bernât : De ordine vitae.
