Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából
34 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ Urunk jézus Krisztus Atyja előtt, kitől minden atya- ság neveztetik mennyekben és a földön, hogy az ő dicsőségének gazdagsága szerint engedjen megerősödnötök az ő Lelkének erejével a belső emberben, hogy Krisztus lakjék hit által sziveitekben, meggyökerezve és megalapítva lévén a szeretetben, hogy felfoghassátok minden szentekkel együtt, melyik a szélesség és hosszúság, a magasság és mélység, és tudhassátok a Krisztusnak minden tudományt felülhaladó szeretetét, hogy beteljetek Isten minden teljességével.»1 Hogy meddig tartott a megváltás műve : hosszúságát tekintve, az idők kezdetén indul meg s nem lesz vége soha ; szélességét tekintve, felöleli az angyalokat és az embereket; leszáll gyenge természetünk mélységeibe és kihúz bennünket a bűn posványából, hogy az istenfiúság fönséges magaslatára emeljen. És mily megaláztatások árán végzi művét az Istenember ! Figyeljék csak meg Őt, hogyan szállt le hozzánk fokról-fokra. Ő, az Atyával egylényegű Ige, az Atya örök dicsőségének visszatükröződése, szegényes ter1 Flecto genua mea ad Patrem Domini nostri Jesu Christi, ex quo omnis paternitas in coelis et in terra nominatur, ut det vobis secundum divitias gloriae suae, virtute corroborari per Spiritum eius in interiorem hominem, Christum habitare per fidem in cordibus vestris : in charitate radicati et fundati, ut possitis comprehendere cum omnibus sanctis, quae sit latitudo, et longitudo, et sublimitas, et profundum ; scire etiam supereminentem scientiae charitatem Christi, ut impleamini in omnem plenitudinem Dei.» Eph. 3, 14—19.
