Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából

AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS

31

dennek életet, leheletet, és mindeneket. És egyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész föld színén lakjék; meghatározván az ő ittlakásuknak bizonyos idejét és helyét, hogy keressék az Istent, ha talán tapasztalás által megtalálnák őt, jóllehet, egyikünktől sincs messze; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk».1

A teremtett dolgok minden egyes tökéletessége egy-egy lépcsőfok, amely arra kínálkozik, hogy az alázatos és őszinte lelkeket Isten felé vezesse; de egyikük sem mutatja meg nekünk Istent a maga egész valóságában. A végtelenről való ismeretünk kifejlesztése erőfeszítést és elmélyedést követel. A lángelméjű szent Tamás Istenről szóló bölcseleti és theo- lógiai kutatását azzal a mondással fejezi be, hogy a legmagasabb ismeret, amelyet az ember természetes utón alkothat Istenről az a szilárd meggyőződés, hogy a Végtelennek tökéletes megismerése természeténél fogva minden véges értelem megismerő képességének körén túl fekszik, egész lényegében túlszárnyalja minden teremtett értelem fölfogó képességét.

1 «Deus, qui fecit mundum et omnia, quae in eo sunt, hic coeli et terrae cum sit Dominus, non in manufactis templis habitat, nec manibus humanis colitur indigens aliquo, cum ipse det omnibus vitam et inspirationem, et omnia ; fecitque ex uno omne genus hominum inhabitare super universam faciem terrae, definiens statuta tempora et terminos habitationis eorum, quaerere Deum, si forte attrectent eum aut inveniant; quamvis non longe sit ab unoquoque nostrum. !n ipso enim vivimus, et movemur, et sumus.» Act. Ap. 17, 24—28.