Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából

AZ OSSZ ESZED ETTSÊO ÉS A HALLGATÁS

25

a sírba leszálló és a három napig sírba zárt Jézus; s végül az a Jézus, aki ettől fogva egészen a századok végéig egy új királyi trónt választott magának a kenyér és bor szentségi fátyola alatt, aki az áldoztató kehelybe helyezteti és a szentségházba záratja magát s mégis él, mindig él, közvetlen összeköttetésben Atyjával és érettünk szünet nélkül közbenjár: «semper vivens ad interpellandum pro nobis»,1 ime, Kedves Barátaim, ez a Jézus a keresztény élet példaképe s különösen példaképünk nekünk, akiknek hivatásunk Őt a világgal megismertetni és megszerettetni !

Ezek után fognak-e azon csodálkozni, hogy az Istenhez leghívebb lelkek mindig éheztek és szom- júhoztak magány és csönd után ? A minap, első beszélgetésünk alkalmával, szemük elé állítottam azt a sok férfit és nőt, akik közül többen a legfelsőbb római körökből kerültek ki és sietve vonultak a thebais-i magányos kunyhókba. Szent Benedek pedig a subiaco-i barlangba temetkezett, hogy ott elmélkedjék azokon a szabályokon, amelyek az egész nyugati egyházban a szerzetesi élet törvénykönyvét fogják majd alkotni. Tizenkét századdal később loyolai szent Ignác zárkózott el Manrézában, hogy ott kidolgozza «Lelki gyakorlatait», amelyekből Jézus társaságának erős légiói erejüket még ma is merítik.

Az összes szerzetesrendek nagy szerepet juttatnak szabályaikban a hallgatásnak. Egyesek, mint egykor

1 Zsid- 7, 25.