Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Első konferencia. A magány
14 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ Senkinek sincs nagyobb szüksége erős fegyelmezettségre, hosszas és erőteljes gyakorlás által mélyen meggyökerezett jó szokásokra, mint ép őneki. Abban a korban, mikor még a hit és a keresztény fegyelem egysége uralkodott a társadalomban, amikor az egyházi tekintély határozatait maga a világi hatalom szentesítette, nem voltak annyira szükségesek külön intézetek a papság kiképzésére és az egyház, amelynek alkotásai, emberi oldalukat tekintve, szintén alá vannak vetve az idő törvényének, a XVI. század előtt nem tartotta föltétlenül szükségesnek vagy megvalósíthatónak szemináriumok alapítását. De eljött a protestantizmus, amely véget vetett a hit és fegyelem egységének, előkészítette a francia forradalmat és ennek nyomában olyan társadalmi viszonyokat, amelyekben az emberek legteljesebb szabadsággal fitogtathatnak minden gondolatot, legyen az hamis vagy igaz, káromló vagy szent, ajánlhatnak minden intézményt, istenit és ördögit egyaránt. Mily sok rendkívüli veszedelem fenyegeti hitünket! Mennyi szírt a jó erkölcsöket és a fegyelmet! Hogyan lehetséges az, hogy e légkörből nem elmeneküljünk, hanem benne éljünk, egész életünkön át benne dolgozzunk anélkül, hogy általa lelkünket be mégse szennyeznők? Hogyan fog megmaradni alázatosnak és engedelmesnek az a fiatal ember, akinek fülébe állandóan a függetlenség és forradalom jelszavait harsogják? Miként fog majd hallgatni arra az isteni szóra, amely szivéhez szól és amely őt a hivatásától megkívánt tökéletesség magaslatára kivánja vezetni?
