Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Első konferencia. A magány

A MAGÁNY

11

alapjában véve nem változtatja meg a papi hivatás lélektani lefolyását.

A szeminárium magánya megfelel a papságra hivatott lélek igényeinek.

Csodálatraméltó az az Istentől megállapított összhang, amely magányt szomjazó lelkűk s a nevelésük végett alapított szeminárium közt fönnáll.

Kétségkívül jól fölvértezheti magát az ember a külső kisértések ellen, bármily környezetben él is, ha még oly veszedelmekben forog is. Akadtak már angyali lelkek királyi udvarok csábításai közt; gon- zagai szent Alajos látta a rosszat anélkül, hogy szivébe engedte volna. A hanyatló Róma szemétdombján egykor a hősi erények legszebb virágai nyilot- tak. Ismertünk fiatal leányokat, akiket akaratuk ellenére kényszerítettek világias ünnepségekbe és akik szüzességet fogadtak Istennek oly szórakozások közt, amelyekben a hozzájuk hasonlók egészen megitta- sodtak.

De ezek csak kivételek.

A gyermekek és ifjak nevelőinek általában két, lélektanilag és történileg megállapított tény sugallja művészetük szabályait :

Az a gyermek, akinek legelső hajlamait nem terelte helyes irányba erős erkölcsi nevelés, bűnre hajlik vagy fog hajlani. Jean-Jaques Rousseau Émile-je csak képzeletben élhet.

Az a fiatal ember, aki bűnös szokásainak enged, egész életén át többé-kevésbbé azok rabjává lesz.