A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Scheffler János: Szent Pál theologiája négy nagy levele alapján
I. A MEGVÁLTÁS ELŐFÖLTÉTELEI 545 Hogy a Szentlélek különálló személy, kitűnik az imént idézett Kor. II. 13, 13־ból, ahol szent Pál a három isteni személyt külön említi (a Fiú és a Szentlélek külön Róm 15, 30.). A Szentlélek úgy különbözik az Atyától, mint a küldött attól, aki küldi : «Minthogy pedig fiák vagytok, elküldötte Isten az ő Fiának Lelkét szivetekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!» (Qal. 4, 6.); másutt pedig a Szent- lélek mint megismerő alany különbözik az Istentől (Atyától), mint megismerendőtői (v. ö. Kor. I. 2, 10—11.). A Fiúnak és a Szentléleknek származása és kül- detése : A Fiú az Atyától született (yevôpsvoç v. ö. Róm. 1, 3. Oal. 4, 4.). mint azt a viszonylagos ne- vek : Atya, Fiú is mutatják. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származott; ezért nevezi szent Pál majd «Isten Leikéinek (Kor. I. 3, 16. 6, 11. 12, 3; «Lélek, aki Istentől vagyon»: Kor I. 2, 12.), majd «a Fiú Lelkének (Gál 4, 6.) vagy «Krisztus Lelké»-nek (Róm. 8, 9.). A Fiút az Atya küldi: «Elküldé Isten az ő Fiát, ki asszonyból lett» (Gál. 4, 4. v. ö, Kor. I. 6, 19.). A Szentleiket az Atya és Fiú együtt küldi. Az Atya: «Elküldötte Isten az ő Fiának Lelkét szive- tekbe» (Gál. 4, 6.). A Fiú: «Az Isten szeretete ki- öntetett a mi sziveinkbe a Szentlélek által, ki ne- künk adatott» (Róm. 5, 5.), t. i. Krisztus által, amint az összöveg (1—4. és a 6. köv. vers) mutatja. Munkálatok, 72. évfolyam. 35
