A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Scheffler János: Szent Pál theologiája négy nagy levele alapján

SZENT PÁL TANÍTÁSÁNAK EREDETE

537

egyszerűen beismerni, mint ezeket az elméleteket elfogadni.1 Azért nincs más hátra, mint Sabatier- val1 2 bevallani, hogy Krisztus valóban megjelent a nemzetek apostolának.3

Az Úr máskor is részesítette Apostolát kinyilat- koztatásokban és látomásokban, amelyeket a Kor. II. 12, 1—6-ban sorol föl: «Ha dicsekedni kell... áttérek a látomásokra és az Úr kijelentéseire» (1.); s köztük leginkább kiemeli azt, amelyben a harma- dik égig ragadtatott: «Tudok egy embert Krisztus- ban, ki elragadtatott a harmadik égig és tudom hogy ez az ember a paradicsomba ragadtatott és hallott titkos igéket, melyeket nem szabad embernek kimondania».4 (2—4.) Maga az Úr ok- tatta az Oltáriszentség titkára : «Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek...» (Kor. I. 11, 23.)

Méltán foglalhatja azért össze isteni küldetését és tanító hatalmát e szavakban: «In me loquitur Chri1 «Pour supprimer un miracle on forge un miracle psycho- logique encore plus merveilleux» — mondja Prat i. m. 48. 1.

2 Prat : i. m. 48 —49. 1.

3 Azonban nem szükséges szent Pál minden tanítását e meg- jelenésből magyarázni, mintha «scientia infusa»-t nyert volna, hanem a keresztény hit elemeit épen úgy tanulhatta, mint más újonnan megtértek. Ily formán ismerhette meg Krisztus életét is. Csak a mélyebb és jellegzetes paulinus gondolatokat kell okvetlenül felsőbb megvilágosításra visszavezetni. Estius után Prat: i. m. 50. 55. 1.

4 Hogy ez az «ember» maga az Apostol, az világos a közvetlenül megelőző és következő versekből, ahol, önmagáról be.zél első személyben (1. 5 6, 7. és köv. versek.).