A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Viglás Lajos: Adatok a pálosok pesti kolostorának történetéhez

A mohácsi vész és a rá következő török hódolt- ság, amint az egész országra súlyos csapásként nehezedett, úgy a pálosokat sem kímélte. A török csapatok számos kolostorra rátörtek, jámbor lakóit iszonyú kínok közt kivégezték s a kolostort romba döntötték. De miként a vihartól megtépdesett fa, ha az idő jóra fordul, ismét új erőre kap és kivi- rul, úgy szent Pál szerzetének életerős törzse is, mihelyt elvonult a pusztító förgeteg, új ágakat haj- tott s lombozni kezdett. Ezen új sarjadékok egyike a pesti kolostor.1

Még javában folyt Buda ostroma, midőn a pálo- sok már serényen hozzáláttak, hogy a török hódolt- ság idejében elpusztult kolostoraikat visszaszerezzék. A rend Ovarient Felicián bécsújhelyi perjelt bízta meg, hogy Lipótnál folyamodásukat előterjessze. Ovarient föl is ment Bécsbe, hogy a megbízatásnak eleget tegyen, de midőn ez nem sikerült, visszatért Bécsújhelyre. Visszatérését siettette az a hír, hogy a király Bécsújhelyre jön. Gvarient tehát remélte, hogy itt alkalmasabb módon adhatja át a kérvényt, mint Bécsben.1 2 És reményében nem is csalatkozott.

1 E kérdést illetőleg leveleztem a krakkói pálosokkal is.

2 Acta Ordinis Paulinorum, Tomus III. p. 147. (Kézirat az Egyetemi könyvtárban.)

28*