A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Péter Róbert: Az atyák mondásai
390 A PIRKE ABOTH-BAN SZEREPLŐ ÍRÁSTUDÓK ről s èaaïjvoi lett a nevük, kik a nemzeti érdekek- kel vajmi keveset törődtek. A «jámborok» más részének szemében azonban a vallásos élet és a nemzeti érdekekért folytatott küzdelem célja egy és ugyanaz volt; e párt tovább harcolt ugyan, de egyszersmind azzal a követeléssel lépett föl, hogy a nemzeti élet összes mozzanatait a törvényeknek megfelelően kell intézni. Ez a párt volt az, mely Hyrcan János alatt a «farizeusok» (םישורפ, cpapoaaxoi) neve alatt lépett föl, de követelésével szemben találta magát a szadduceusokkal (םיקודצ, aaSSouxaxoi), kik a zsidó arisztokráciát képviselték és a zsidó államot mint ilyent akarták fönntartani és így a vallást is politikai oldaláról fogva föl a szájhagyomány apró- lékos törvényeivel nem sokat törődtek. A vezérsze- rep mindamellett a farizeusoknak jutott, amennyiben ők képviselték a haladó zsidóságot és a nép is az ő pártjukon állott (Flav. Jos. Ant. XIII. 10, 6.), mely a Törvények szigorú betartását hangoztatva nomisz- tikus mikrologiája dacára sokkal közelebb állt a néplélekhez, mint a laza erkölcsű nemesek a zsidó pap- Sággal egyetemben.1 A farizesok hatása alól azonban a szadduceusok sem vonhatták ki magukat teljesen, ha a nép haragját nem akarták magukra zúdítani. (Ant. VIII. 2, 5.) Farizeusok ültek a szynedrium- ban a szadduceus főpapok mellett, — mely állítóbad úgy kiélesíteni, mint azt Bousset teszi ; továbbá a Tóra érvényesülése is létrehozhatta a «jámborok» pártját. 1 Nem áll útjában e kijelentésnek a רבח és חדאה־םצ közti viszony, mert az csak a Törvényben való kisebb-nagyobb fokú járatosságra vonatkozik ; 1. A. M. II, 4. jegyz.
