A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
küldte, hogy azt is többi iratai mellé helyezzék.1 Mindezen kitüntetésekért a tagok egyhangú megbí- zásából az elnök mondott köszönetét. Iskolánk azonban a hittudományi kar tanárai és az intézet elöljárói részéről tapasztalta legközvetle- nebbül a szellemi támogatást. Befolytak úgyszólván iskolánk minden ügyébe. Útmutatást adtak az önképzés módjaira nézve, szi- vesen szolgáltak tanáccsal a kiadvány számára le- fordítandó műnek megválasztásánál. Sőt nem egyszer magában a fordítás munkájában is segítettek. Különösen a «Munkálatok» eredeti dolgozatainál tűnt ki a tanárok és elüljárók pártfogása, mikor az iskola kérésére örömmel vállalták magukra egy-egy műnek bírálatát. És Ítéletet mondtak, érdemes-e a kiadványba való felvételre. Bármikor fordultak hoz- zájuk a tagok, mindig nyitott ajtóra találtak. Sok esetet lehetne felsorolni állításaink igazolá- sára, de ezek a dolgok oly köztudomásúak, hogy bizonyításra nem szorulnak. «Juventus ventus» és bizony nem egyszer megesett, hogy iskolánkban is a szenvedélyek, az emberi gyen- geségek magas hullámokat csaptak fel. Az elnökök tapintata sokszor nem volt elégséges a béke meg- teremtésére. Ilyenkor az elüljárók kegyessége oldotta meg a szenvedélyek felkorbácsolását okozó kényes ügyeket. És tette ezt anélkül, hogy az iskola autono- miáját megsértette volna. A tagok mindig a legna- gyobb megnyugvással fogadták a tapintatos intéz- kedéseket. 212 AZ EGYHÁZI ÉS VILÁGI KITŰNŐSÉGEK ÉRDEKLŐDÉSE 1 1897. átm. gy. jun. 7. Lt. 1897/8. 1. sz.
