A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900

Irodalmi önképzés

109

Késmárky István «Miért neveztetik az újkor első időszaka irodalmunk első felvirágzási korának» (1600—1711.) címen értekezett.

Tárgyuknál fogva érdekes Etudyma Emilnek «A humor lélektani fejlődésé»-ről és Sebestha Ottónak «A szép objektiv létezésé»-ről Írott munkája.

Duliskovich Elek Szent László alakját a hagyó- mány és a legenda szerint élénk színekkel tárta az iskola elé.

tiomicskó Jenő «A keresztény vallás a költészet- ben» c. alatt a kér. vallásnak a pogány klasszikusok fölötti elsőbbségét állapítja meg. Szép példákkal mutatja ki, hogy a kereszténység szelleme a költő szemlélődő lelke előtt a természet jeleneteiben is Isten alkotó szellemének jóságát és szépségét tünteti föl a fúriák helyett s még a viharban is harmóniát lát. Még a fájdalmat és bánatot is megszünteti.

Hacskajló Mihály pedig «Chateaubriand és kérész- tény irodalma» cimen irt hatalmas dolgozatot.

Idők folyamán mindig akadt az iskola tagjai között olyan, akit a profán tudományok is érdekeltek. Ezen érdeklődésnek külső jelei a különbnél-különb tar- talmú értekezések.

Ilyen mindjárt Oiesswein Sándor «A homéri költe- ményekről» szóló munkája, melyben szép önálló- Ságnak adta jelét. Lehetetlennek állítja, hogy Homér 30.000 sorú költeményét írásba foglalhatták volna abban az időben, mikor az irás mestersége csak kőbe való vésésre szorítkozott. Nem tartja a két költe- ményt egy szerző műveinek. Alapos fejtegetésének bevezetéseként az Iliás és Odyssea hatásával fog-