Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 51 szott, mély elmélkedésbe merült. Anyám egy mozdulata fölébresztette elmerüléséből. «Ön az, de Brienne asszony? — kérdi a királyné.-—Jöjjön, imádkozzunk együtt, biztosabban találunk meghallgatásra.» Az ima végeztével anyám, ez igazi barátnő, vagy hogy még nagyobb tisztelettel szóljak, e hűséges szolgáló, enge- delmet kért Őfelségétől, hogy őszintén beszélhessen arról, amit róla és a bíborosról terjesztenek. A jó királyné megölelte és szívélyesen megengedte, hogy beszéljen. Anyám ezt a lehető legnagyobb óvatossággal tette. De mivel a királyné erénye ellen szórt rágalmak egyikét sem titkolta el, észrevette, amint ezt nekem titoktartás alatt elmondta, hogy Őfelsége nem egyszer, minden tettetés nélkül, mélyen elpirult. Saját szavait írtam le. Midőn végzett, a királyné könnyben úszó szemekkel válaszolt: «Édesem, miért nem mondtad ezt nekem hamarább? Megvallom neked, hogy szeretem és mondhatom gyöngéden szeretem. De e vonzalom, mellyel iránta viseltetem, nem szerelem, vagy ha tudtomon kívül az volna, minden érzéki távol van tőlem; lelkemet csak szellemének szépsége ragadta el. Bűnös dolog volna ez ? Ne hízelegj : ha a bűnnek csak árnyéka is férkőzik e szeretethez, azonnal lemondok róla Isten és szentéi előtt, a kiknek ereklyéi e kápolnában vannak. Bizto- sítlak, hogy többé nem szólok hozzá csak az állam ügyeiről s megszakítom a társalgást, mihelyt másról beszél». Anyám térden állva megragadta kezét, megcsókolta és egy ereklyetartó elé vonta, melyet az oltárról vett le. «Esküdjék meg asszonyom, mondá neki, esküdjék meg, esdve kérem e szent ereklyére, 4*
