Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

48

NEGYEDIK KÖNYV

felségedet a nép meggyűlölje? Ha pedig a bíboros jelenléte oka a zavaroknak, nem volna-e kötelessége őt legalább egy időre föláldozni». A királyné megígérte, hogy lehetőleg enyhíteni fogja az ostrom szigorát, megengedi a gabona bevitelét. Egyébiránt pedig Mazarin-hoz küldte. A királyné lakosztályából tehát egyenest a miniszterhez ment, akivel a legalázatosabb hangon, de egyszersmind a legnagyobb határozottsággal jó ideig beszélt. Annyira ment, hogy így szólt hozzá: «Uram, távozzék egy időre. Vesse magát a tengerbe, hogy a vihart lecsillapítsa». — «Ez aztán kemény intelem — feleié Mazarin csendesen — senkisem mert még velem ily hangon beszélni. Mindazonáltal, tisztelendő atyám, ha Le Tellier is az ön nézetén van, távozom».

Az ügyes és ravasz miniszter jól tudta, hogy Le Tellier-ntV, aki mindenét neki köszönhette, nem lesz akkora bátorsága. És a dolog csakugyan abbamaradt.

Ekkor történt első Ízben, hogy a minisztert a visszavonulás és száműzetés eshetőségére figyelmeztették. Nagyon bántotta is őt és állítólag soha sem bocsájtott meg szentünknek. A kegyvesztés fenyegette szent Vincét, midőn távozott a palotából, de szive a teljesített kötelesség tudatában nyugodt volt és így szólt utitársához : «Amit a királynénak és a miniszternek most mondtam, ugyanazt mondottam volna nekik halálom óráján is».

Mialatt így Depaul szent Vince kitette magát az udvar elhidegülésének és haragjának, azt vette észre, hogy a Fronde dühének és rágalmainak szolgál