Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

33

tatószéke közelében temettük el, ahol a betegséget megkapta és ahol érdemeit aratta, melyeknek most örömeit élvezi az égben».

3. Depaul szent Vince mindenre gondolt; ugyanakkor, midőn az utcákról eltakaríttatta a szemétrakásokat és megtisztíttatta a házakat, a földek bevetéséről is gondoskodott. Búzát, árpát, babot, borsót gyűjtött és mindenfelé osztogatta. 1650-ben alig két hónap alatt húszezer livre értékű vetőmagot tudott szétküldeni. A következő évben közel negyvenezer livre volt az ilyen vásárlásokra fordított összeg, mert a tapasztalás azt mutatta, hogy e pillanatban ez volt a legnagyobb segítség, melyben a nyomorgók részesülhettek.

4. De valami még a testi nyomornál is jobban lefoglalta Depaul szent Vincét, az ő csodálatraméltó tanítványait, a missiós papokat és a keresztény szeretet leányait s ez a lelkek rettentő állapota. Az istentisztelet megszűnt, a templomok elpusztultak, a haldoklók szentségek nélkül múltak ki, a gyermekek és a fiatal leányok erénye veszélyben forgott. Soha borzasztóbb látványt, mint az akkori háború ! Semmivel sem gondolt. A bukott természet a maga rútságában mutatta meg magát. Az asszonyok, a fiatal leányok mindenünnen menekültek. Az erdőkben kerestek oltalmat, elrejtőztek a barlangokban, ahol az állati emberek fáklyával a kezükben üldözték őket. Saint-Quentin-ben jéghideg vízben kerestek oltalmat, lábuk megfagyott s le kellett vágni. Saint-Menehould- ban egy asszony belefult a patakba, a mint menekülni akart. Két asszonyra rágyújtottak egy házat,

Depaul szent Vince élete. 3