Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

31

gyűjtötte a keresztény szeretet világi hölgyeit és kérte őket, vegyenek csákányokat és kapákat, hogy a sírokat meg lehessen ásni és a holtakat eltemetni, ez volt a missiós papok legterhesebb foglalkozása, mert saját kezükkel kellett a sírokat megásniok és a hullákat valami létrafélén odaszállítaniok, amit csak nehezen tudtak találni. Corbeilles-ben a «szellőztetők» munkájának költsége négyszáz livre. Villeneuve- Saint-Georges-ban ezerkétszáz— ezerötszáz elhullott lovat találtak, azután katonák és parasztok tetemeit. Ezeket mind ők temették el. Étampes-ban nem tettek egyebet, csak utcák szerint fertőtlenítették a házakat, annyira telve voltak mindenféle szeméttel. Itt halt meg a keresztény szeretet egy leánya, kinek utolsó pillanatait természetfölötti önfeláldozás ragyogta körül.

Egyszer — beszélte Depaul szent Vince — azt mondották nekem egy nővérről, hogy halálos ágyán egy szegény embert látott, akinek érvágásra volt szüksége. Fölkelt ágyából, eret vágott rajta, mire elvesztette eszméletét és azonnal meghalt. Nem emlékszem a nevére.» A nővérek egymás között suttogták: «Mária Jozefa nővér Étampes-ban.» Midőn szent Vince ezt meghallotta, így szólt: «A jó Isten áldja meg leányaim ! Mária Jozefa nővér, csakugyan ő volt. Ez a jó leány megérdemli a felebaráti szeretet vértanújának nevét». Ugyanott ért a halálthozó baj egy Dávid nevű szent missiós papot. «Az isteni Gondviselés — írja Depaul szent Vince — magához szólította társaságunk tagját, Dávidot, akiről elmondhatjuk, hogy rövid idő alatt is nagy kort élt.