Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
képtelen volt az említett nagy bajokat orvosolni, talán a papság tehetett valamit? Még kevésbbé. Meg volt tépve, összezúzva, jobban, mint bárki más. Vagyona ingatlanokban feküdt és a föld, amelyet húsz év óta taposott a lovak patája, semmit sem jövedelmezett. A tized megszűnt. A Lotharingiába, Bour- gognet-ba, Picardie-be, Champagne-ba nyomuló bandák jórészt lutheránusok voltak, akik a templomokra vetették magukat. A lotharingiai papok előbb eladták a templomok szent edényeit, hogy fönntarthassák magukat és híveiken segíthessenek, azután céltalanul bolyongtak. Saint-Mihiel-ben a papoknak nem volt egy falat kenyerük; annyira jutottak, hogy egy közeli falu papja és hívei együtt húzták a kocsit, mert az ökröket és lovakat mind megették. Egy verdun-i kanonok írja : «A nyomor egyházi ténykedéseim abbahagyására kényszerített. A templomban csak a könnyek és fájdalmak kenyerét találtam ; a föld művelésére adtam magam, hogy meg tudjak élni». Midőn Picardie-n Erlach báró protestáns csapatai vonultak át, összes templomait kirabolták, fölgyújtották, lerombolták, annyira, hogy a laon-i egyházmegye északkeletre eső részében nincsenek régi műemlékek. E barbárok azzal mulattak, hogy a ruháiktól megfosztott papokat kitették a csőcselék gúnyjának, vagy pedig a szentélyben és az oltár lépcsői előtt kínozták. Égették a lábukat, hogy kicsikarják tőlük a pénzt, amijük nem volt. Fismes, Braine községekben a templomokat meggyalázták, a kelyheket és egyházi ruhákat elrabolták, az áldoztató-kelyheket az oltárokról elragadták. Baroches-ben az Oltáriszentséget láb2 DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 17 Depaul szent Vince élete.
