Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

csapatokat küldött a harcmezőre, de sajnos, alig voltak fegyelmezettebbek, mint az ellenségé; zsold és ruházat híján azt a parancsot kapták, hogy pörköljenek föl mindent: malmokat, magtárakat, pusztaságot hagyjanak maguk után, hogy az ellenség kény- szerűségből visszavonuljon. Hová juthattak a szegény lakók ilyen háborúban ? ! Akik nem estek a félelmetes csapatok útjába, még azok sem voltak biztonságban. Mert ötszáz gyalogosból és lovasból álló csapatokban, tisztekkel élükön, dobszóval és ágyúval mentek a katonák rabolni. Learatták a szántóföldeket s a gabonát eladták. Kirabolták az egész falut, ha nem akart önként búsás hadisarcot fizetni. És ha az áldozatok panaszkodni találtak a tábornokok előtt, azok csak annyit mondtak: a katonák nem kapnak fizetést, tehát kénytelenek magukat úgy föntartani, ahogy tudják.1 A katonáinktól megszállott erődítmények szomszédsága közel se szolgált a földmívelők védelmére, sőt veszélyesek voltak reájuk nézve. Mind- úntalan lehetett látni, mint hagyják el katonáink csöndben állomásaikat, majdnem mindig éjjel, mint száguldják be a vidéket, rajtaütnek sokszor jó távoli falun, kirabolják, megsarcolják és gyakran fölgyujt- ják. A gonosz csíny végeztével e martalócok a zsákmányt összeharácsolják, lóra rakják és a távolról szemlélő akárcsak a puszták kalózkodó arabjait látná, midőn apró, erős lovaikon gyors ügetéssel iramlanak tova és már jó messze tartanak, mikor a szomszéd falvak remegve hallják a csapás hirét.2 Ilyen volt a

8 NEGYEDIK KÖNYV

1 Maynard, t. IV., 172. 1. 2 M. E, Flenry 87. 1.