Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Hatodik könyv. Depaul szent Vince halála, erényei, szenttéavatása, ereklyéi. - A Szentszék emlékének megadja a végső tiszteletet

ELSŐ FEJEZET

Depaul szent Vince halála.

1660.

EPAUL szent Vincét nagy örömmel töltötte el a

\_J missiós papoknak és a keresztény szeretet leányainak kész szabályzata. Tizenöt évvel azelőtt, 1645-ben, midőn egyik súlyos betegségében a halál gondolatával foglalkozott s feltette a kérdést, hogy mi hozná zavarba Isten Ítélő széke előtt, ezt mondotta: «Arra az eredményre jutottam, hogy csak is egy dolog miatt van okom a nyugtalanságra : még a mai napig sincsenek szabályaink.» Ez az egyetlen nyugtalanító ok is megszűnt. Műveivel teljesen elkészült. Csak az volt hátra, hogy szent halál által koronázza meg oly áldásos és szent életét. Az 1660. év első napjaitól, melynek leáldozását már nem láthatta meg, környezete előtt nyílt titok volt, hogy halála aligha késik sokáig. Életének nyolcvanötödik évében járt, de nem ez aggasztotta legjobban tanítványait. Egészsége szemmel láthatólag alább hanyatlott; gyöngesége ijesztő módon növekedett. Igaz, hogy kitűnő volt Depaul szent Vince szervezete; máskülönben csaknem egy teljes századon át nem tudott volna annyi munkát és nélkülözést kiállani. De mégis volt testi

15*