Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 215 tenni ezt az erényt, minden erőnkből küzdenünk kell a szív vágyai ellen ; úrrá kell lennünk magunk felett s kitépni lelkűnkből minden oly képzeletet, mely ellenkezik ezzel a fönséges erénnyel. Gondoljuk csak meg, uraim, Üdvözítőnk oly nagyra becsülte ezt az erényt, hogy Szűztől akart születni. Ennek az erénynek magasztalására mondja a Szentírás, hogy a szüzek kisérik a bárányt, akárhová megyen s hogy a királyi szék előtt új éneket énekelnek.1 Uraim, az egész társaságnak és minden egyes tagnak nagyra kell tartani ezt az erényt. Minden erejét meg kell feszíteni, hogy megszerezze és folyton tökéletesítse. Azonban mily eszközöket vegyünk alkalmazásba? Vigyázzunk érzékszerveinkre, a látásra, a hallásra, tapintásra... Úgy bizony, a legéberebb figyelemmel kell őrködnünk érzékszerveink fölött.» Azután az alkalmak kerülését, az italban, ételben való mértékletességet és a munkát ajánlja. «Higyjék el, uraim, hogy midőn a gonosz lélek dologtalan emberre talál, minden erejét latba veti, hogy őt zsákmányává tegye. Ó mily káprázatos játékot űz vele, midőn a tisztasággal ellenkező képekkel zaklatja és elejtésére törekszik. Tehát mindig foglalkozzanak!... Nos uraim, mit tegyünk tehát, hogy megtarthassuk ezt a szabályt, mely önmagában véve nagyon keveset ér és holt betű marad, ha Isten kegyelme lelket nem önt belé? Alázattal kell tehát kérnünk a-z Üdvözítő kegyelmét s minden habozás nélkül 1 Jel. 14. (3—4.)
