Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

211

senek el szavaiból. Sokáig megőrizték annak a nagyszerű konferenciának emlékét, melyben a kongregáció hivatását fejtegette.

Szavait ily bámulatra méltó szavakkal fejezte be : «En nemsokára elmegyek. Hajlott korom, betegségem és bűnös életem lehetetlenné teszik, hogy Isten a földön megtűrjön továbbra is. Megtörténhetik, hogy halálom után az ellenmondást hintő, lanyha szellemek azt fogják mondani : «Mit törődünk mi a kórházakkal ? Mi közünk nekünk ahhoz a sok háborúban tönkrejutott emberhez? minek keresnők fel őket lakásukon ? Miért vezetnénk mi azokat a leányokat, kik a szegényeket szolgálják s miért fecsérelnénk el időnket az őrültek mellett?»... Mások pedig azt fogják hánytorgatni, hogy mily nehéz feladat távoli országokba, az indusok, a barbárok közé menni. Kérem, mi akarunk missiókat tartani, de ebben az országban és nem a messze idegenben. Azonban holmi lelencek, aggastyánok, börtön-lakók ugyan hagyjanak nekünk békét ezekkel ! Uraim és testvéreim, mielőtt elhagynám önöket, legyen szabad megismételnem azon intő szavakat, melyeket Mózes mondott Izrael fiainak: «Én elmegyek; nem láttok többé. Tudom, hogy halálom után rosszra vetemedtek és hamar elhajoltok az útról, melyet nektek parancsoltam és rátok jönnek a bajok».1 «Elmenetelem után, mondja szent Pál apostol is, ragadozó farkasok jőnek közétek».2 Ha tényleg megtörténnék, csak ezt mondják nekik: «Hagyjanak meg minket atyáink törvényei1 Deut. 31, 29. 2 Ap. csel. 20, 29.

14*