Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 209 szólította sorrendben, koruk és helyük szerint. Mindenkihez volt valami különös mondani valója, melynek eleje és vége változatlanul úgy hangzott: «Jöjjön uram.. . az Isten áldja meg!» Mindenki tér- denállva vette át példányát s először a könyvet és Vince kezét, majd a földet csókolta meg. A szétosztás után Alméras a térdelő társaság nevében áldásáért esedezett. A szent aggastyán arra kérte két szomszédját, hogy emeljék föl, mire önmagától térdre borult; azután ihletett szívvel ezen gyönyörű imába fogott: «Istenem, ki örök és változhatatlan törvény vagy; ki a mindenséget végtelen bölcsességgel igazgatod ; ki a természetben megnyilatkozó célszerűségnek és minden helyes törvénynek meg szabálynak élő forrása vagy; Istenem! áldd meg kérlek azokat, kiknek most szabályokat adtál, melyekben ők a te szent akaratodat tisztelik. Add meg nekik Istenem a szükséges kegyelmet, hogy mindig sértetlenül megtartsák haláluk pillanatáig. Én szerencsétlen bűnös, ezen bizalomtól lelkesítve mondom ki a te nevedben a társaság fölött az áldás szavait : Benedictio Domini nostri Jesu Christi descendat super vos et maneat semper. In nomine Patris, et Filii et Spiritus sancti. A mi Urunk Jézus Krisztus áldása szálljon reátok és maradjon veletek mindörökké». «Amen!» válaszolta egyszerre a kongregáció s azután mindnyájan visszavonultak. A szemekben édes könny csillogott, a sziveket szent lelkesedés és nemes elhatározás hevítette».1 íme egy részlet abból a beszédből, melyet Vince 1 Maynard, t. I. p. 412—413. Depaul szent Vince élete. 14
