Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

197

szabad kivételt tenniök».1 Már nyolcvan év terhe nyomta vállát. Alapítójuk, lelkiatyjuk volt a leányoknak, homlokát a szentség fénykoszorúja övezte, de ha szobájukba akart volna lépni, ajtót kellett volna neki mutatniok. «De tisztelendő úr, melyik nővér tudná ezt megtenni ! Hiszen ez nagyon durva viselkedés volna!» Kétségen kívül; de mily jó lecke is! Minél durvább, annál hatásosabb. A szent hozzáteszi: «Már előzőleg mondottam, hogy ha gyónta- tójukkal akarnak beszélni, a templomban, vagy a ház kapujánál szólítsák meg; de ezt is csak kellő időben, bármily nagy okuk volna is rá. Kellő időt említettem; azaz se nagyon későn, se nagyon korán; bárkivel állanak is szóba, mindenki világosan lássa cselekedeteiket».2 így akarta biztosítani s tiszteltté tenni leányainak angyali tisztaságát.

Miért fejtett ki szentünk ily buzgóságot, hogy ezt az angyali tisztaságot, szűzies szabadságot, áhitatból fakadó áldozatkészséget, ezt a szent szegénységet s föltétien lemondást átültesse leányai szivébe ? Pusztán azért, hogy ki tudják szolgálni a szegényeket. Gondolatai folyton e tárgy körül forogtak. «Uraink ők, önöknek és nekem, mondotta; tekintsük őket fátyolnak, mely mögött az Üdvözítő, Jézus Krisztus rejtőzködik».3 «Istenem — mondotta, — ha megláthatnék a keresztény szeretet azon leányának lelkét, ki igazán jól szolgál a szegényeknek és nagy gondj^ van lelke üdvösségére!»4

1 Conférences aux. Filles de Charité, t. II. p. 316. 2 U. o.

p., 385. 3 U. o., p. 312. 4 U. o. t. II., p. 316.