Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
194 ÖTÖDIK KÖNYV S mikor a lengyelek királynéjukat megkérni Párisba jöttek, ők sem vetették le ruháikat és bizony senki sem botránkozott meg, hogy nem alkalmazkodtak a francia viselethez. Ne csodálkozzanak tehát önök se, kedves nővéreim, ha egyforma ruházkodást kívánnak önöktől és semmiféle változtatást nem engednek meg azon ürügy alatt, hogy működési helyük viseletéhez alkalmazkodhassanak».1 A táplálkozásban mindig, még betegség esetén is, őrizzék meg a szegénységet. «Nem a keresztény szeretet leánya az többé, ki betegségében fényes kiszolgálásra tart igényt. Mondják csak meg, mit adnak önök a szegény betegeknek? Ugy-e tojást és húslevest? És ha önök is megbetegszenek s ezáltal hasonlók lesznek uraikhoz, a táplálkozásban szabad-e tőlük különbözniök? Ha azok könnyebben érzik magukat, önök közönséges húst és kenyeret adnak nekik; és a keresztény szeretet leányához talán illenék fogollyal, szalonkával és más finom pecsenyékkel való ínyenckedés? Óh ez nem illik az önök hivatásához, ez csak nagyúri hölgyeknek való ! A keresztény szeretet leányának nem szabad nagy lábon élni, mert az ő társulatának a szegénység fogadalma egyik oszlopa.2 Ezek után mit mondjak önöknek? Ugyan mit gondolnak, mivel táplálkoznak a királyok betegségükben ? Tojással és húslevessel ; egyebet nem adnak nekik. Isten kegyelméből jelen lehettem az előbbi király halálos ágyánál; az orvos kérte őt, hogy 1 Conférences aux Filles de Charité, t. II., p. 300. 2 U. o„ p. 322.
