Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
184 ÖTÖDIK KÖNYV mint ezer évig törvény nélkül hagyott. Üdvözítőnk is így járt el kisded anyaszentegyházával,; míg a földön élt nem írt le semmiféle törvényt, hanem mennybemenetele után az apostolok gyűjtötték össze tanítását s parancsait. Én fontosnak tartom, hogy mielőtt elmennék, írásba foglaljam szabályaikat. Némelyek talán már szóval is kifejezték önök előtt azt a véleményt, hogy amíg én élek, társulatuk ugyan semmiben sem szenved majd hiányt, de halálom után az egész összeomlik. De én azt mondom önöknek, kedves nővéreim, hogy Isten művei erre a sorsra sohasem jutnak. Hát ily gyönge támaszuk volna önöknek, mint én, hitvány teremtmény? Az isteni gondviselés őrködik önök fölött; az emelte föl oda, ahol most van társulatuk. Eddig, leányaim, a keresztény szeretet hölgyeivel egy társulatot alkottak. Most azonban Isten akaratából külön testületté fognak alakulni, mert bár nem függetlenítik magukat a hölgyektől, de külön gyakorlatokat és teendőket fognak végezni. Isten annál szorosabban magához akarja fűzni önöket, midőn megengedte, hogy a nagyméltóságú és főtisztelendő párisi érsek úr jóváhagyja életmódjukat és szabályaikat». Ekkor a szent fölolvasta a beterjesztett kérvény szövegét és a jóváhagyást, melyet kapott; azután olvasni kezdte a szabályokat, magyarázatot csatolva mindenikhez. «Szabályaiknak első pontja szerint a társulat özvegyekből s leányokból fog alakulni, kik maguk közül választanak főnöknőt három évre; ugyanazon nővér
