Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
182 ÖTÖDIK KÖNYV volt szüksége, aki Párisból vezesse a keresztény szeretet leányainak összes házait, melyek immár az egész világon elterjedtek. Igen ám, de ki legyen az általános főnöknő? Talán a keresztény szeretet leányai közül válasszák? Hiszen nekik az volt eredetileg a rendeltetésük, hogy a keresztény szeretet hölgyeinek segítségére legyenek s elvégezzék azokat a nagy föladatokat, melyekkel azok nem akarták megterhelni magukat; különben is lehetne-e olyat találni e jó leányok között, aki tudná vezetni a többieket ? Vagy talán a keresztény szeretet hölgyeihez forduljanak? Itt az előföltételekből semmi sem hiányzik : a műveltséghez tapasztalat járul, az áldozatkészségnek előkelő összeköttetések biztosítják a hathatós támogatást. Egészen helyes ! Azonban ezen előkelő hölgyek csaknem valamennyien házasságban élnek, gyermekeik vannak, nagy házat visznek, lenne-e tehát idejük vezetni egy napról-napra növekvő társulatot? És ha idejük meg is engedné, át tudnák-e érteni a szegénység, egyszerűség s a szerzetesi élet szellemét, melyet sürgetniük kell leányaiknál ? Mindezt megfontolva Depaul szent Vince arra az elhatározásra jutott, hogy általános főnöknőt a keresztény szeretet leányai közül kell választani. Különben e jámbor társulat eredete óta lényegesen megváltozott. Egész sereg előkelő családból származó leányt lehetett látni tagjai közt, s még nagyvilági hölgyek is bánkódva panaszkodtak a halálos ágyon, hogy elmulasztották felölteni a szegények szolgálóinak egyszerű köntösét. E kettőn kívül már számos, előzetesen megállapított szabályuk volt a nővéreknek, melyeket tíz év óta
