Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

173

terv nélkül betelepedtek a kórházakba. Először az angers-i kórház látta őket falai között, «hol a közmeggyőződés szerint a szegény kórházi betegek szolgálatában Isten különös áldása kisérte működésüket». Ez a siker teszi érthetővé az angers-i püspök esdeklését, aki második kórházában is őket szerette volna alkalmazni. S bármily kevesen voltak is, Depaul szent Vince nem tudta megtagadni a kérés teljesítését. Nemsokára, bár szabódott előbb, küldenie kellett közülük a nantes-i kórházba is; azután la Fére-bt, hol az egész város épült viselkedésükön ; Cahors-ba, Metz-be, hová a királyné azért rendelte őket, hogy «e városban lakó számos eretnekkel és zsidókkal is megismertessék a katholikus vallás szentségét» ; megjelentek Üssél kórházában és Limousin-ben ; kevéssel utóbb telepedtek meg Narbonne-ban, Sainte- Menehould-ban s végül Páris öt vagy hat kórházában, hol számuk is mintegy varázsütésre hirtelen felszökött, a betegek és orvosok nagy megelégedésére.

Csak kevéssel több önfeláldozás és nem lett volna miért távoltartani más kórházak mellett a gályarabok kórházaitól sem a keresztény szeretet leányait ; a kezdeményező lépés azonban nem tőlük származott. A keresztény szeretet hölgyeinek jutott eszébe a gondolat. Hamarosan észrevették, hogyha «csemegével megédesített és néha aprópénzzel fölszerelt látogatásaik alkalmával» öröm és boldogság tölti is el a szegény gályarabokat, kellő eredményt fölmutatni mégsem képesek. Ha azt akarják, hogy ezek az elhagyottak türelmesen viseljék bajaikat s abbahagyják az isten- káromlást meg az emberek szidalmazását, oly oda-