Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
170 ÖTÖDIK KÖNYV év végén szálltak hajóra. Az isteni gondviselés rendelkezéséből tizennyolc hónap múlva vissza kellett térniük Párisba. Ugyanis a Jóreménység fokánál hajótörést szenvedtek, de Istennek hála, mindannyian megmenekültek. A jó missionáriusok ott késlekedtek, míg nem tíz hónap múlva az arra járó hollandi hajók visszavitték Őket Franciaországba. Szent Vince már elköltözött az élők sorából, mikor az esemény hire hazaérkezett. Kétségkívül nagyon lesújtotta volna. A dolog tehát így áll : Különböző időben tizen- kilenc-húsz embert küldött a tengerre, hogy menjenek és fáradozzanak a sziget lakóinak megtérítésén és megalapítsák közöttük Isten országát. Heten haltak meg a dicső munkában. Bourdaise az utolsó közülök. A többiek pedig az isteni gondviselés kifürkészhetetlen rendelkezéséből kénytelenek voltak visszatérni. Nem adatott meg nekik, hogy e szegény keletkező egyház érdekében működhessenek.1 Miután Madagaszkárt Depaul szent Vince mintegy birtokba vette, kongregációját átplántálta mindakét Amerika, India, China és Japán partjaira is. Nyolcvan- négy év terhével a vállán, már nem tudott fölkelni karosszékéből; de nagy szive, hatalmas szelleme mindig e mérhetetlen vidéket járta, ahová vágya netovábbja volt térítőket küldeni. Látjuk, mint tervezi Ázsia, Perzsia, Babylon és Brazília számára a missiókat. Gondolt Chinára is. Négy évvel halála után egy missionárius szorgalmazta 1 Albelly I. k. 451. 1.
