Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
160 ÖTÖDIK KÖNYV ben és a nála megszokott ügyes számítással nagybátyja a párisi érsek közeli halálára való tekintettel, mint az érsek segédpüspöke a Notre-Dame két kano- nokjának keltezés nélküli meghatalmazást adott, hogy vegyék hatalmukba az ő nevében az egyházmegyét, a jó Depaul szent Vince ebben a gondviselés intézkedését látta. «Isten a múlt szombaton magához szólította a párisi érseket, írta Ozenne-nek Lengyel- országba és ugyanekkor de Retz bíboros megbízottja által hatalmába vette az egyházmegyét, amibe a káptalan belenyugodott, noha őt még mindig Vin- cennes-ben őrzik. Az isteni gondviselés úgy intézte a dolgot, hogy a bíboros néhány nappal elfogatása előtt, mivel épen akkor Rómába akart utazni, arra az esetre, ha az ő római útja alatt Isten magához szólítja nagybátyját, általános helynököt nevezett ki. így a két helynök — a Notre-Dame két kanonokja — vezeti az ügyeket és ők küldtek hozzánk szentelendő- ket. Mindnyájan csodálják ezt a hatásában épen jókor megnyilatkozó előrelátást, vagyis inkább az isteni gondviselést, mely egyetlen napig sem hagyta árván az egyházmegyét, amikor saját pásztorának mellőzésével mást akarnak neki adni.» De Retz bíborost időközben Vincennes erődjéből átvitték a nantes-i várkastélyba. Innen kötélen leereszkedett egy bástya fokáról és a pápa oltalma alá Rómába menekült. Erre aztán kitört Mazarin haragja. A bíboros javait zár alá helyezték, ősz atyját, tisztelendő de Oo/idi atyát számkivetésbe küldték ; barátait megfenyegették és minden párisi papnak megtiltották a vele való érintkezést. Depaul szent Vince sokkal nagyobb lélek
