Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
138 ÖTÖDIK KÖNYV értesít. Megfontolás tárgyáva tettem, megtiszteljem-e magam azzal, hogy ezért levélben köszönetét mondjak neki; de méltatlannak érzem magamat, nem találok önzetlen jó indulatához, hősi bátorságához illő szavakat. Csak azt tettem föl, hogy hálaadó szentmisét mutatok be Istennek az Önnek mindkét ügyben tanúsított kegyelméért és kérem az isteni jóságot, tartsa meg őt a haza javára és egyre bőségesebb áldás kisérje fegyvereit».1 Majdnem minden készen állott tehát, midőn Depaul szent Vince meghalt és a hadjárat meghiúsult. E hadjárat eszméje azonban nem halt meg szentünkkel. A jámbor d’Aiguillon hercegnő fölkarolta és megnyerte számára Beaufort herceget, a hajóhad parancsnokát; új eréllyel dolgozott érte Tourville; Duquesne tengernagy alatt a megvalósulás kezdetén állott, aki ezer bombát röpített Algir falaira s megadásra kényszerítette a törököt, mi nyugat keresztényeit, különösen a franciákat valósággal elragadta. A lelkesedést Bossuet tolmácsolta Mária Terézia, Franciaország királynéja fölött tartott halotti beszédében. «Lajos előtt hiába mosta két tenger Franciaország határait, mert alig voltak hajói ; most kelettől nyugatig diadalmas hajórajunk lepi el a vizeket. Lajos nevével a francia vitézség mindenütt rettegetté vált. Engedsz vagy megtörsz Algir, te, a keresztényektől rablott kincsekben gazdag város. Kapzsi lelked azt súgta : Úr vagyok a tengeren és a nemzetek az én zsákmányaim. Gyors hajóidba helyezted bizalmadat. Azon> U. o. 76. 1. n° 1614.
