Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

leg mint kevélységének áldozata, heves kisértéseket érzett hite ellen. Nem tudott misét mondani, nem tudta a breviáriumot végezni, nem tudott templomba menni ; mindaz, ami Istenre vagy Üdvözítőnkre emlékeztet, őt rettenetes istenkáromlásra ösztönözte. Szent Vince szívét részvét fogta el e szegény pap láttára, kivel ismeretségben volt és minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett baján segíteni. Istenhez esedezett, hogy adja vissza hitét e szerencsétlen papnak és ha szükségesnek látja, őt büntesse helyette; rakja az ő vállára a terhet, mely alatt szegény testvére összeros- kadt. Imája azonnal meghallgatásra talált. Míg annak lelkében újra fölcsillant a túlvilági fény, békével, örömmel töltve el a szivet, addig maga Vince a kételynek, kisértéseknek, sötét bizonytalanságoknak mélységébe bukott, honnan társát kiszabadította. Négy évig tartott a próba.1 Kínos látni még vergődését is; nem volt ereje, hogy szaporítsa a kórházakban látogatásait, nem tudott elmerülni a szeretet gyakorlásában. De hogyan szabadult ki e megpróbáltatásból ? Egy napon, midőn a megszokottnál is nagyobb levertség vett rajta erőt, térdre borult és fogadalmat tett, hogy egész életét Jézus Krisztusnak szenteli a szegények segélyezése által. Alig ejtette ki e szavakat, rögtön eltűntek szenvedései és a béke visszatért szívébe. Ő maga mondja, hogy e naptól kezdve a hit igazságai teljes fényükben, árnyék nélkül tűntek fel előtte.

Ezen megpróbáltatás közben határozta el szent Vince,

58 ELSŐ KÖNYV

1 Collet, t. I, p. 27.