Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

48

ELSŐ KÖNYV

műk szent Vincére esett. Beavatták a titokba és Párisba küldötték, hogy személyesen tájékoztassa IV. Henriket. Szentünk 1609 elején ért Párisba, hol többször nyert a királyhoz bebocsáttatást. Azonban hiába várnók, hogy oly alázatos és zárkózott lélek, mint Depaul szent Vince, valamit el fog árulni titkából. Soha egy árva szócska sem szaladt ki száján.

Elképzelhetjük a jó Montorio Péter örömét, midőn látta, hogyan teszi meg pártfogoltja első lépését a kitüntetések útján. Jó bírónak ismerte ÍV. Henriket. Tényleg meg kell adni e fejedelemnek, hogy minden könnyelműsége mellett is szenvedéllyel rajongott a nagy püspökökért. Minden alkalmat fölhasznált, hogy de Bérulle atyát püspökség elfogadására bírja, úgy hogy ez önkénytes száműzetéssel is fenyegetődzött, ha el nem áll szándékától. Öt ízben is zaklatta szalézi szent Ferencet, egymásután ajánlván föl neki a legdíszesebb püspökségeket, melyek üresedésbe jöttek. Joggal várhatunk tehát sokat IV. Henriknek ezen találkozásától szent Vincével. S ime, semmit sem eredményezett.

Talán nem volt elég ideje az 1609-ben túlságosan lekötött, kevéssel utóbb pedig gyilkos tőrszúrástól elvérzett IV. Henriknek, hogy alaposan kiismerje Depaul szent Vincét? Vagy talán szentünk, bár az államtitok közlését magára vállalta, határozottan ellenezte a tervezetet, melyet dicsértek ugyan az államférfiak, de melyért a szentek kevésbbé lelkesültek és nem helyeselt főleg szent Vince, ki egész életében ellentétes állásponton volt, ami Richelieu és Mazarin kormánya alatt veszélybe is sodorta? Bár-