Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 17 temploma szegényesen bár s az idő vasfogától megviselve, ma is áll s számos ereklyével ma is hirdeti a szent pap emlékét. A bejárattól balra egyszerű keresztelőkutat fedez föl a kiváncsi szem. Kovácsolt vasból készült; ma már kopott és zöld a kortól. Itt történt a keresztelés. Távolabb feküsznek a padok, hol tizenkét éves koráig hallgatta az Isten igéit. Szemben az oltár, hol első szentáldozását végezte. A hivek később új oltárt emeltek. A régi, melynek oltárképe a térdelő Péternek kulcsokat adó Üdvözítőt ábrázolta, idő folytán összedőlt. Romjait gondosan megőrizték és a falhoz állították. A templom túlsó oldalán, egy magaslaton, a temető keresztjei látszanak. Itt szenderegnek Isten szabad ege alatt a boldog szülők, kik Depaul szent Vincével ajándékozták meg az emberi társadalmat és Krisztus egyházát. Túl a temetőn mérhetetlen síkságba vész a tekintet, melyen itt is, ott is megcsendül a csorda kolompja. Ifjúkorában számtalanszor bebarangolta szentünk ezt a területet. Depaul János nem szokott cselédet tartani ; nejével együtt mindent el tudott végezni, főleg mikor már a hat gyermek is segítségére volt. Az öregebbek atyjuknak segítettek a földművelésben, a fiatalok pedig a csordát őrizték. Alig cseperedett föl a kis Vince, neki is több évig a nyájat kellett őriznie, miközben oly erényeket lehetett benne fölfedezni, melyek hasonló korú gyermekekben nem szoktak jelentkezni. A lapá- lyos síkság ölén, hol százados tölgyek árnyékában vagy a hűs tó partján nyáját legeltette, főleg egy hely vonzotta jámbor szivét. Egy régi szent Szűz kápolnának omladéka volt az, hol azelőtt gyakran zendült 2 Depaul szent Vince élete.
