Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Harmadik könyv. A szeretet nagy hadseregeinek megteremtése. (1633-1642.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

421

él a legnagyobb nyomorban, akiket a háború kifosztott és elűzött birtokaikról ; s mivel a legnemesebb büszkeséggel titkolták szükségüket, a szó szoros értelmében nem egy közülük haldoklóit az éhségtől. A világi férfiak szeretet-egyesülete szentünk egy szavára megszavazta a szükséges segélyösszeget és több tagot megbízott, hogy de Renty-vd\ az élükön keressék föl e nemes sorsüldözötteket. Megindító dolgoknak jöttek nyomára. «Jelentésük alapján a társulatbeli urak megadóztatták magukat és egy hónapi segélyt raktak össze. A hónap leteltével ismét megjelentek Saint-Lazare kolostorban s még egy hónapi adót vetettek ki önmagukra ; épen úgy tettek később is hónapról-hónapra. S ez így tartott majdnem húsz éven keresztül, anélkül, hogy buzgólkodó szeretetük, melyet Depaul szent Vince szünet nélkül élesztett, valaha meghidegult volna».1

Ugyancsak ez időtájban kezdtek Párisba özönleni azon földesurak, nemesek, papok, szerzetesek, akiket Angliából, Skóciából és Írországból világgá űztek azon vallási és politikai zavarok, amelyek I. Károly vérpadra hurcolásával végződtek. Vájjon lehetett volna-e őket segély nélkül hagyni? S bár maguk a franciák is alig tudták viselni terheiket, nem volt-e keresztény és egyúttal becsületbeli kötelesség is, hogy segítségükre siessenek? Az egyesület tagjainak kellett kitalálni a módozatokat és szétosztani a kapott segélyt. De Renty itt is első helyen állott. «Minden hónapban gyalog, rendszerint egyedül ellátogatott Páris külső

1 Maynard, t. IV, p. 113.