Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
310 MÁSODIK KÖNYV mal egy előkelő fiatal ember apátságot kért; Ígéretet is kapott azon esetre, ha Vince beleegyezését sikerül megszereznie. Eljött tehát Saint-Lazare-ba nevelője kíséretében. A szokásos udvariasságok és a család részéről előlegezett köszönetnyilvánítások után a kérelmező jelen és jövő képességeinek egész özöne következett : csupa oly dolgok, melyekből inkább a javadalom után való vágyódás, minta megkívánt érdemek sugároztak elő. Szent Vince, ki előzőleg tudomással birt a dologról, e képpel egy másik egészen ellenkező színű képet állított szembe s tagadó válaszát megszokott modorában így adta elő: «Kérem, uram, ne vegye rossz néven, hogy más véleményem van a dologról, melyet Isten számon fog kérni tőlem». Ezen szavakra a nevelő dühösen felugrott és ökölbe szorított kézzel közeledet Vince felé, miközben piszkos szitkokat szórtak ajkai; de mikor látta, hogy a szentet türelméből kihozni nem lehet, kifelé indult; Vince velük ment és a legnagyobb udvariassággal kisérte a mestert tanítványával együtt kocsijához. Leggyakrabban mégis a rágalom fegyverével fordultak ellene: egészen a királynéig üldözték őt méltatlan vádaskodásaikkal. «Tudja-e tisztelendő úr, mit beszélnek önről ?» — kérdezte egyszer mosolyogva a .királyné. «Felséges asszony, én nagy bűnös vagyok.« — «De hát igazolnia kellene magát.» — «Mennyivel többet fogtak Krisztus Urunkra és ő sohasem igazolta magát.» Valami romlott pap, kit elütött egy javadalomtól, boszúból becsületébe vágó koholmányokat kezdett
