Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
308 MÁSODIK KÖNYV Ön mindezeket jobban tudja s nem is bátorkodtam volna megírni véleményemet, ha Ön nem parancsolja. Vagy talán nem becsüli eléggé azt a koronát, mely Önre várakozik? Istenem, mily gyönyörű az! Mennyit dolgozott már tisztelendő atyám, hogy boldog birtokosa lehessen; meglehet, hogy már alig van hátra valami : legyen tehát állhatatos a keskeny úton, melyen az örök élet felé haladni kezdett. Túl van immár a legnagyobb nehézségeken ; csak bátorság tehát, bízzék Istenben, hogy kegyelmével a kisebbeket is legyőzhesse. Higyjen nekem és bizonyos időre hagyja abba a fáradságos prédikációkat ; erre egészsége helyre- állítása végett okvetlenül szüksége van. Ön még sokat fog dolgozni Istennek és szerzetének szolgálatában, mely egyike a legszentebbeknek Jézus Krisztus egyházában.»1 A jó szerzetes megértette a leckét és lemondott nagyravágyó terveiről. Jellemző eset a következő is : Chavigny miniszter, korának egyik legtekintélyesebb embere, elvesztette második fiát, kinek két tekintélyes apátság volt birtokában ; ekkor a család az öt-hat éves harmadik fiú számára akarta azokat megszerezni. Depaul szent Vince, kinek pártfogását kérték, erélyesen ellenszegült, nyugodtan várva a miniszter haragját. De kellemesen csalódott. «A miniszter meglátogatott, — írja szent Vince, — és tudomásomra adta, hogy nemcsak zokon nem vette határozottságomat, sőt ellenkezőleg, ha engedtem volna anyja kérésének, megbotránkozással, megvetéssel utasította volna vissza a javadalma1 Maynard, t. III, p. 408 á 410.
