Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
306 MÁSODIK KÖNYV eleget tett kötelességének és példás szentséggel végezte dolgait.»1 Nemcsak a lelkiismereti tanácsban kellett szent Vincének sokat szenvednie, látva, mily gyakran és mily könnyen tévesztik szem elől az egyház becsületét és a lelkek érdekeit, hanem azonkívül is folytonos rettegésben tartotta a számtalan kérelem, melyekkel megrohanták és amelyek gyakran sérelmekkel, fenyegetésekkel, rágalmakkal, sőt tettlegességgel voltak kapcsolatban. Egyszer egy szerzetes, akinek rendjében a szabályok pontos megtartása, azonkívül pedig ékesszólása szerzett hírnevet, levelet írt neki, melyben hivatkozva hosszas munkálkodására, szabályaiknak szigorúságára, erőinek csökkenésére, azon félelmének adott kifejezést, hogy már sokáig aligha bírja folytatni Isten és az egyház dicsősége érdekében tett szolgálatait. «Hanem, — folytatja, —• ha az udvar megtenne a reims-i érsekség szuffragán püspökévé, mint ilyen fölmentve a böjttől és más szigorú vallási gyakorlatoktól, még sokáig gyümölcsöztetném hitszónoklat által lelkesedésemet. Azért kérem, barátom, mondja ki véleményét s ha az rám nézve kedvező, segítsen megszerezni a királyi kinevezést; különben az udvarnál befolyásnak és tekintélynek örvendő személyek támogatásáról már biztos vagyok.» A szent levélben válaszolt neki, melynek minden sorából édes, jóízű gúny érezhető ki : «Nem kételkedem, hogy Tisztelendőséged csodadolgokat művelne a főpapi széken, ha az Úr erre hívta volna; hanem 1 Mémoires de Mme de Motteville. Paris, imprimerie Firmin- Didot, 1838; t. X, p. 66.
