Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
300 MÁSODIK KÖNYV révén telepedjenek le.»1 Mindenféle ajánlat, bármilyen volt is természete, visszapattant önzetlenségéről, mint a nyíl visszapattan a kemény pajzsról. De még ennél is nagyobb határozottságot fejtett ki Depaul Vince azon tervének megvalósításában, hogy az állásban, melyet nem keresett s melyet Isten akarata ellenére helyezett vállára, minden erejét, szelídségét, türelmét s a lelkét hevítő összes buzgalmát latba veti, hogy jó püspökök kinevezésével végre befejeződjék a francia egyház újjászületése. Végre is minden azoktól függ. Ha a püspökök hivatás, tudomány, erkölcs nélkül ülnek a püspöki székbe s még arra sem méltók, hogy közönséges papok legyenek, ha botránkoztatják papságukat, nyájukat, mit lehet várni ez utóbbiaktól? Ha a püspökök sohasem maradnak székhelyükön, egyházmegyéjükbe csak azért jönnek, hogy behajtsák jövedelmüket, kivágassák erdeiket, nagy költséggel kijavíttassák palotáikat, vájjon alázatosak, erényesek, visszavonultak lesznek-e papjaik és meg fogják-e szeretni szegényes plébániájukat? És ha a püspökök nagyravágyók, nincsenek megelégedve kis székhelyükkel, a püspökségről érsekségre áhítoznak, hogy majdan bíborosok lehessenek és ily kicsinyes dolgok töltik ki kicsinyes lelkűknek egész gondolat- világát : nem fogja-e papjaikat is megszállni a nagyra- vágyás ördöge és nem fognak-e ők is nagy javadalmakról, gazdag apátságokról és püspökségekről álmodozni? Pedig gyakoriak voltak a püspökségeknél a fölsorolt hibák s szinte lehetetlenné tették a papság megújhodását. 1 Maynard, t. III, p. 406—407.
