Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

294

MÁSODIK KÖNYV

gyenge, sovány karját újból Vince felé nyújtván, így szólt: «Nézze csak, tisztelendő úr, királyi kéz ez a kéz? Látja, a királyoké ép olyan, mint a többi emberé!» Bouvart megfogva karját, így szólt hozzá : «Fölség, ha nem csalódom, lelke nemsokára megszabadul a test porhüvelyéből, már nem érzem literét.» — «Istenem, - kiáltott a fejedelem, - végy irgalmadba!» Erre megkezdődtek a haldoklók imái, melyekre ő gyenge, elhaló hangon felelt. Még néhány pillanat és Depaul Vince karjai közt kilehelte lelkét.1 Ugyanezen napon, május 14-én halt meg atyja, IV. Henrik is. «Magában véve ez elég jelentéktelen valami, — mondja Saint- Simon, — De már az igazán meglepő, hogy áldozócsütörtökön, Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepén, diadalútja befejezése napján fejezte be életét, melyen a régi igazak megszabadultak és Krisztussal, Krisztus által a paradicsomba jutottak.»1 2

Mindjárt másnap így ír szent Vince : «Amióta a világon vagyok, qjég nem láttam buzgóbb keresztény halált. Sohasem láttam nagyobb egyesülést Istennel, nagyobb nyugodtságot, nagyobb félelmet a legcsekélyebb dologtól, ami bűn lehetne; soha nagyobb jóságot, itélőtehetséget ily méltóságban.»3 Ily biró ajkáról elhangzó ily magasztaló szavak fejezzék be a szent Lajos után legszentebb francia király méltó dicséretét.

Utódja, ausztriai Anna, ki mint a négy éves XIV. Lajosnak anyja fia nevében kormányozta az országot,

1 Maynard, t. III, p. 388. 3 Lettres, t. p. 454.

2 Saint-Simon, p. 346.