Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
2S2 MÁSODIK KÖNYV ott, hol az egyház már döntött? Ezek a hitet érintik, már pedig a hit dolgában sem változás, sem megalkuvás nem lehetséges; következőleg mi sem igazodhatunk az urak érzelmei szerint. Hanem igenis, az ő kötelességük eszméiket korlátok közé szorítani és egyesülni velünk ugyanazon hitben, ugyanazon igazi őszinte hódolattal az egyház feje iránt. Enélkül, uram, nincs más hátra, mint az Istentől kérni megtérésüket». A gondolatok ezen ereje, a kifejezések ilyetén élénksége az egyház tana iránt érzett lángbuzgalma és szilárd ragaszkodása által tudta szent Vince távol- tartani társaságától a janzenizmus befolyását. Csodálatos! A három kongregáció közül, melyek Isten különös rendeléséből a francia papság nevelésére lettek volna hivatva, egy, a legelső, mintegy akaratlanul, nem tudni miképen, eltért hivatásától és a janzenizmus karjaiba dobta magát. A másik kettő, Depaul szent Vincéé és az Olier-féle, teljesen mentek maradtak. Szűztisztán minden tévedéstől áthatva, mint talán Saint-Cyran apát is, Krisztus Urunk Istenségének gondolatával, az egyházi rend kegyelmével, a szükséges papi életszentséggel, anélkül, hogy túlzásokba s végletekbe csapongtak volna, nevelni kezdték azt a nagyszerű francia papságot, mely a XVII. század második felében méltán bámulatot kelt. Átélte e papság a nemtelen és tisztátalan XVIII. századot is minden nagyobb megrázkódtatás nélkül; még 1793-ban is volt oly erős és életképes, hogy hitvallókat, vértanukat adjon. Mikor pedig a számkivetésből és gályafogságból visszakerült, az összes papság között kiér-
